Most csak egy röpke szösszenet, mert sokszor nem is gondoljuk mennyi minden okoz/hat problémát.
A hatéves, mogyoróallergiás kisfiammal egy rendezvényre voltunk hivatalosak. Volt ott terülj, terülj asztalkám! Sokan voltunk, kb 200 fő és legalább dupla annyi személyre meleg étel és finomabbnál finomabb, krémmel töltött édességek. Természetesen mi is készültünk, vittünk saját sütésű süteményeket, amiket biztonsággal fogyaszthat el a fiam is. A buli után, gondoltam segítek az elpakolásban, a papírtányérok és szalvéták összegyűjtésében.
Természetesen a kisfiam folyamatosan a nyomomban volt, ahogy mindig ..
Épp az asztalt rendeztem, mikor egy süteménykrémmel szennyezett szalvéta leesett a földre. Automatikusan kértem Patrikot segítsen nekem, vegye fel a földről és dobja ki a szemetesbe.
Az én okos és felelősségteljes óvodásom már majdnem nyúlt a szalvétáért, de aztán a mozdulat félbeszakadt és kerek szemmel nézett rám:
– Anyu, azt akarod, hogy meghaljak? És, ha mogyorós vagy diós sütemény van a
Döbbenettől csak néztem és pislogtam, erre még csak nem is gondoltam… hihetetlen hogy évek óta ezzel az allergiával és életmódjával élünk együtt, folyamatosan informálódok az internetről, orvosoktól, szakemberektől és a sorstársaktól is, megszállottként keresek minden új információt, ami ezzel kapcsolatos és az én okos- óvodás fiamtól is tudok újat tanulni!
Nagyon büszke vagyok rá!
Bình luận