Sajnos 2022. január 18-án megtörtént az, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie, különösen a XXI. században. Ugyanis mára szinte minden tudás és eszköz rendelkezésre áll, hogy egy anafilaxiás rohamot kezelni tudjunk. Mi vezethetett akkor mégis a családi tragédiához?
Az eddig a híradásokból megismertek szerint egy 7 éves kisfiú rosszul lett, miután egy iskolai születésnapi ünnepléskor rolettit evett. A tanárnő azonnal értesítette a gyermek édesanyját, aki rögtön érte ment, de az autóban a kisfiú állapota tovább romlott, és még útközben meghalt.
Az eset körülményeit jelen sorok írásakor még vizsgálják, de a körülmények alapján feltételezhető, hogy a gyermek ételallergiás (pl. mogyoró) volt, és anafilaxiás rohamot kapott.
Biztos vagyok benne, hogy e szörnyű és minden bizonnyal lelkileg feldolgozhatatlan eset kapcsán most minden szülő, akinek a betegségben érintett, tehát pl. ételallergiás gyermeke van, mélyen elgondolkodott a tragédiához vezető okokon és annak tanulságain. Vajon min kell javítani most, hogy a jövőben egy ilyen reakció esetén meg tudják menteni a beteg életét?
De mit lehet tenni?
A legfontosabb a mentő kihívása minden roham esetén. Lehetne minden intézményben tartani Epipent/Anapent, ami biztosan életet ment, de kárt okozni még akkor sem tud, ha véletlenül nem anafilaxiás roham volt az, amire beadták. De a mentőt a beadás után is ki kell hívni!
Sajnos az is túl gyakran előfordul, hogy az orvos nem írja fel az életmentő adrenalin-injekciót, még a leghalálosabb allergiás reakciót okozó allergénekre való érzékenység esetén sem. Pedig még olyan eset is van, amikor nem ismert, hogy ilyen súlyos lehet a reakció – például méhcsípés esetén. Nagyon fontos lenne, hogy minden allergiás beteg esetében vizsgálják ki, hogy anafilaxiás rohamot kaphat-e – és ha igen, írjanak fel neki adrenalin-injekciót, amit a beteg aztán mindig hordjon magánál.
Oktatások szervezésével a beadás gyakorlatát is el tudná mindenki sajátítani, ami külön odafigyelést igényel, mivel egy stresszhelyzetben több mindenre is figyelni kell, hogy működjön is:
– a tű megfelelően elő legyen készítve
– a combizmot szabaddá kell tenni (egy vékony nadrágon át tud haladni a tű)
– beadáskor legalább 5 másodpercig ott kell tartani a tűt a beadás helyén
Gyakorló Epipennel lehetne évente emlékeztető gyakorlatokat tartani.
Az élelmiszerek csomagolásának jelölésével kapcsolatban is sajnos vannak még hiányosságok, hibák. Gyakori, hogy egy idegen nyelvű szöveget hibásan fordítanak, de az is megesik, hogy a gyártóüzemben használt egyéb allergéneket nem tüntetik fel a csomagoláson. Így sajnos nagyon nehéz jól diétázni, szinte heti szinten kapunk olyan hírt, hogy valaki felhívja a gyanús termék gyártóját, és kiderül, hogy hibás a feliratozás a terméken.
Mivel egyre több az allergiás ember, érdemes jobban odafigyelnünk egymásra! Az iskolákban zárják ki az anafilaxia veszélyét, ne engedjük be a 8 leghalálosabb allergént az osztályokba, és legyen a tanáriban egy (vagy inkább kettő) adrenalin injekció. Tartsanak képzéseket a dolgozóknak és a diákoknak is az adrenalin helyes beadásáról! Hozzanak szigorúbb szabályokat az élelmiszerek csomagolásával kapcsolatban, a feliratok legyenek mindig pontosak, és mindig pontosan lehessen tudni a termékekben nyomokban megtalálható allergén összetevők listáját is. Akkor is legyen felirat, ha nincs benne ilyen (“nyomokban nem tartalmaz egyéb allergén összetevőt”), mivel ha nincs felirat, nem lehet tudni, hogy direkt nincs, vagy csak elfelejtették odaírni.
Nagyon fontos lenne az iskolai oktatás a betegségekkel kapcsolatban. Inzulinos cukorbetegek, cöliákiások, allergiások és még sokan érezhetik sajnos mindennap a negatív megkülönböztetést, pedig sajnos bárkivel előfordulhat, hogy egyik napról a másikra diétás étkezésre kell váltania. A teljes társadalom szemléletváltása kulcsfontosságú.
Figyeljünk egymásra, és segítsük egymást a mindennapokban!
Őszinte részvétünket fejezzük ki az érintett családnak a tragédia miatt! Nincsenek szavak, amikkel ki tudnánk fejezni, mit érzünk most.