Ismerős környezetben már nem téma, hogy mit eszünk, hogy minden összetevőt átolvasok mielőtt a gyermekemnek adom. Viszont, amint idegenektől (eladó, vendéglátó stb) kell segítséget kérnem, magam is kicsit ideges leszek, mert gyakran megtapasztaltam, hogy különcnek gondolnak.
Persze nem várhatom el, hogy mindenki mindent tudjon az ételallergiákról, hogy tudja oda és vissza az összetevőket, de minimális megértést és elfogadást szívesen fogadnék, de legalább, ha elmondom mire is kell figyeljünk, milyen alapanyagokat kell kerülnünk, ahhoz, hogy egy lehetséges anafilaxiás sokkot elkerüljünk, akkor ne gondolja, hogy marslakó vagyok és ha segíteni nem is tud, legalább ne ártson rossz tanáccsal.
Egy remek összefoglaló írásra leltem egy közösségi oldalon és bevallom megfogott. Rögtön azt éreztem, hogy nem vagyok egyedül, többen is ugyanazon az ösvényen járunk. Szerintem, aki ételallergiával küzd vagy valamelyik családtagját diétáztatja teljesen áttudja érezni Szántó András gondolatait:
Mielőtt bárki félreértené, nekem az a hitvallásom, hogy a Facebook nem jó terepe a magánéleti történések feldolgozásának, de tegnap olyan történt velem, amit le szeretnék írni. Semmi tragikusról nincs szó, ételallergia témakörben szeretnék megnyilvánulni, így akit ez nem érdekel, ne is olvassa tovább. Lehet, hogy ez a posztom is csak az életem egy eseményének feldolgozása, lelki átértelmezése, de mégis érdemesnek tartom a megosztásra, mert közérdekű és úgy érzem, fontos lenne az egyre bővülő ételallergiás termékek piacán túl társadalmi értésre és megértésre is találnia a témakörnek. 4 hónapja tejmentes diétát tartok, mert azt feltételeztem, hogy a tej különböző tüneteket okoz nálam, pl. emésztő-szervrendszeri szimptómákat, bőrtüneteket (kiütések a testemen, pattanások az arcomon), szemgyulladást, szénanáthát, asztmát, szájdagadást. Főleg ez utóbbi hívta fel a figyelmemet a tejre, mint potenciális problémaforrásra, hiszen megfigyeltem, hogy a szájdagadás leginkább akkor jelentkezett, amikor házi joghurtot – amiben feltehetőleg minden feldolgozott tejterméknél magasabb százalékú tejfehérje található – fogyasztottam. Szakember felügyelete és javaslata mellett teljes tej eliminációs diétát folytattam 4 hónapig, még a felvágott és a kenyér összetevőit is olvastam (a legtöbb pékségben pl. nincsen tejmentes pékáru, a kenyérbe is tejet raknak), olyan terméket sem fogyasztottam el, amely nem tejes, de a gyártási folyamat okán nyomokban tejszármazékokat tartalmazhat. Csokit is csak vegánt fogyasztottam, mert a közhiedelemmel ellentétben többnyire a legjobb minőségű étcsoki is tartalmaz tejet. A diéta – mint személyes élmény és véleményem szerint mint objektív orvosi eredmény, látkép is – meglehetősen sikeres volt: az évek óta rendkívül költséges inhalátorral kezelt asztmám szinte teljesen elmúlt (úgy, hogy évekig senki sem foglalkozott azzal, hogy egyáltalán miért alakult ki és miért használok évek óta szteroidot), a pattanások eltűntek az arcomról (úgy, hogy már senki nem gondolta, hogy a bőrtünetnek a zsíros ételek fogyasztásához van köze), a hasi jellegű tünetek enyhültek, s még a szénanáthám is elmúlt, amire októberig szedtem gyógyszert, és amit visszatekintve diagnosztizálatlan allergiás kórképnek gondolok, mert a tejmentes diéta után pár héttel abbahagyhattam ezt az antihisztamint, annak ellenére, hogy diagnosztizált növény-, pollenallergiám van, tehát az allergiás szezonban most is indokolt LENNE, hogy tüneteket produkáljak. Egy kiváló szaktudású orvos barátom javasolta a gyanúsított termék (tej) elhagyását, és azt, hogy próbáljam meg sült laktózmentes termékkel 4 hónap után visszaterhelni a tejet, hogy lássuk, hogy milyen eredményre jutunk, milyen reakciót kapok a szervezetemtől. Tegnap, 4 hónap után ismét laktózmentes sajtos pizzát ettem és óriási meglepetés ért, olyan, amire én se számítottam. Az étel csak 5 percig maradt bennem (azt hittem, hogy több ideig fog), a testemen mindenhol tele lettem pörsenésekkel néhány óra elteltével és éjszaka már a szám is bedagadt, ezért allergiagyógyszert vettem be, ahogy régen is akkor, amikor ezeket a bizarr – akkor még ismeretlen eredetű – tüneteket tapasztaltam. Hónapok óta először ismét összeragadt szemmel keltem, de más tünetem a mai napra már nem maradt, tehát jól vagyok. Bár egy allergia diagnózisa sosem mondható ki véglegesen, pláne mert elképzelhető, hogy csak több hónapnyi elimináció után rosszul reagált a szervezetem a tejre, holott nem is vagyok rá allergiás. Ez azonban szinte kizárható, hiszen minden régi tünetem egyszerre tért vissza, amik közül talán a legijesztőbb a szájdagadás. Függetlenül az allergia meglététől, ám barátkozva annak lehetséges fennállásával, néhány fontos, a társadalmi közerkölcsre és az ételallergiával kapcsolatos általános tudásra vonatkozó megállapítást szeretnék tenni. 1. A 4 hónap alatt mindenki elmondta, hogy nyugodtan fogyasszak laktózmentes termékeket. Sajnos a laktózérzékenység lassan “népbetegséggé” válik, rendkívül sok embernek hiányzik a szervezetéből a laktóz (tejcukor) lebontásához szükséges enzim, a laktáz. A 4 hónap alatt sokszor előfordult, hogy laktózmentes termékkel kínáltak, de valamilyen emésztésben funkciót betöltő enzim hiánya (laktózérzékenység) és a kazein (tejfehérje) allergia nem ugyanaz. Ahogy írtam, a laktózérzékenység NEM allergia, hanem a feldolgozás, lebontás képtelensége, ilyen módon persze ugyanúgy diszfunkció, mint egy allergia, de nem allergia. A tejfehérje-érzékenység, ezzel szemben nem a feldolgozás, lebontás enzim hiánya okán fennálló nehézsége, hanem a tej legfőbb összetevőjével szembeni túlérzékenység, kóros immunválasz, amely akár – az enyémhez nem hasonló esetben – súlyos mértékeket, tudtommal anafilaxiás sokk bekövetkeztét is eredményezheti. A laktózérzékeny tehát fogyaszthat laktózmentes termékeket, a tejfehérje-érzékenynek azonban minden olyan terméket kerülnie kell, amely tartalmaz tejösszetevőt vagy tejszármazékot, mert nem egy esszenciális emésztőnedve hiányzik, hanem allergiás a tej legfőbb összetevőjére. A potenciálisan tejet tartalmazó, tejfehérje-allergiás számára “veszélyes” ételek közé tartoznak a sajtok, felvágottak, pékáruk (sokszor keresni kell, hogy találjon az ember sima vizes zsömlét, mert néha abba is tejet tesznek), és minden étel, ami vajjal, joghurttal, tejjel, tejföllel, túróval stb. készül, akkor is ha azok laktózmentesek. A margarinok között kb. 2-3 könnyen hozzáférhető típus van, ami nem tartalmaz irót, ami szintén tejösszetevő, ezért tejfehérje-érzékeny azt nem fogyaszthatja (ha laktózmentes az iró, akkor laktózérzékeny fogyaszthatja). Nem állítom, hogy aki ezt nem tudja, az tájékozatlan, csupán azt szeretném ezzel kifejezni, hogy milyen nehéz mással megértetni a probléma igazi természetét, s ettől függetlenül milyen gyakran találkozni a két fogalom gondatlanság vagy lezserség miatti összemosásával. A tejfehérje-érzékeny nem ehet laktózmentes terméket. 2. Aki diétásan táplálkozik, általában nem örömből teszi. Természetesen vannak olyanok, akik önként választanak más étrendeket, ilyen pl. a most divatos paleo vagy vegán táplálkozás (ahogy én látom, ez mindenkinek szuverén döntése), vagy ami nekem is saját elhatározásból született, nevezetesen a szárnyas húsok kizárólagossága a marhahússal és a disznóhússal szemben, ez utóbbi kettőt nem eszem meg, nem is kívánom őket. Az ételintoleranciában szenvedő emberek azonban ezt általában nem örömből teszik, és 70 %-uk táplálkozással kapcsolatos élményvilágában nem is meghatározó az önsajnálat. A tegnapi fájdalmas élmény – a tünetek rohamszerű visszatérése a laktózmentes sajtos pizza elfogyasztása után – azt is felszínre hozta bennem, hogy milyen nagymértékű sokszor a hitetlenség az ételallergiásokkal szemben. Felfedeztem pl., hogy ha mandarint eszem, valamint ha szójás terméket fogyasztok (ez általában a süteményekben van, illetve a pékárukban és a felvágottakban), akkor kiütéses leszek, úgy, mint hónapokkal ezelőtt, amikor tejet fogyasztottam, de néha az asztmához használt inhalátoromat is elő kell vennem, ha ilyet eszem. Ezeket az észrevételeket, amikor a környezetemnek kommunikáltam, sokszor úgy értelmezték, hogy én keresek további olyan összetevőket, amikkel ki tudom fejezni egy nem létező probléma létezését, hiszen “olyan nincs, hogy mandarinallergia”. De van. Vagy inkább lehetséges. Később utánaolvastam, hogy – bár a tej és a szója keresztallergiájáról már hallottam – egyes citrusfélék okozhatnak keresztallergiát tejfehérje-érzékenyek esetében. Persze biztosra nem vehetem, hogy erről van szó, de mindig próbálok visszagondolni rá, hogy mit ettem előző nap. A keresztallergia azt jelenti a tej esetében, hogy a szervezet valamilyen nem tejes terméket, pl. narancsot, szóját, marhahúst tejnek érzékel és arra – bár általában kisebb mértékben, mint a fő allergénre, a probléma forrására – kóros immunválaszt ad, allergia tüneteit produkálja, hasonlóan ahhoz, mint amikor tejet fogyaszt az illető. Itt is természetesen megvan a természeti analógia: a tej gyakran a marhahússal, a tejet adó állattal keresztallergiás, míg aki a tojásra érzékeny, gyakran allergiás a szárnyashúsokra. A keresztallergia annak jele meglátásom szerint, hogy a természeti analógiák az étrendben is jelen vannak és azoknak a holisztikus, valamennyi területre kiterjedő gyógyászatot kéne támogatniuk az orvostudomány túlzott specializációja helyett, amelyek az egyes tünetek mögött, ahogy a fenti példákban is jeleztem, nem fedezik fel ételallergia meglétét az egyes “betegségek” mögött. 3. A másik észrevétel a bár fokozatosan visszaszoruló, de még mindig jelenlévő figyelemhiány. Az egyetem menzáján gyakran előfordult, hogy érdeklődtem a zöldségköretről, hogy az tartalmaz-e tejet (elméletileg elkészíthető a zöldségköret vaj hozzáadásával is, ez egy allergiás szempontjából kulcsszempont, még akkor is, ha a vaj szerencsére drága, így kevés menzán használják). A kiszolgáló hölgy, ahogy ezt sok ételallergiás tapasztalja mindennapjai során, rávágta, hogy nem tartalmaz tejet, és már nyúlt is a kanálért, hogy szedjen. Körülbelül fél percébe került volna megkérdezni a konyhán lévő szakácstól, különösen akkor, amikor nem volt sor. Aztán amikor megtudtam, hogy nem tejes, mérgében attól, hogy feltartottam, adott egy kis adagot. Egyelőre nem fejtettem meg, hogy ilyenkor információhiányt, nemtörődömséget vagy hitetlenséget feltételezzek,vagy az előbb is említett “sajátos étrendet csinál divatból” hozzáállást. De gyakran előfordul ehhez hasonló, nem segítőkész attitűd. Persze ennek az ellenkezőjéről is be tudok számolni, amikor örömmel vették a kérésemet és odafigyeltek az igényeimre. Pontosan ugyanannyi pozitív példa van, mint ahány negatív, de konstruktívan úgy lehet szembenézni ezzel, ha a negatív példákat nézzük, hiszen szinte mindennaposak az ilyen esetek az ételallergiások életében. Ha nem otthoni, biztosan megbízható terméket fogyasztok, hanem pl. étteremben vagyok, rendkívül kínos megkérdezni, hogy a kenyér tartalmaz-e tejet, hiszen miért tartalmazna. Aztán jó esetben a kérésemnek eleget téve elolvassák a címkét, és ott van, hogy tejpor. A posztot nem önsajnálatból írtam, egyáltalán nem hiányzik a tej az étrendemből, van kialakult véleményem a tej fogyasztásának helyességéről a táplálkozásunkban. De a tegnapi allergiás tüneteim (vagy az elszokás miatti tünetek – ezt az eshetőséget kétlem, hiszen a legszélsőségesebb allergiás tünetek fordultak elő, ezek szerintem nem néhány hónapos nem fogyasztás miatt alakulhattak ki) felébresztették bennem annak az igényét – nem függetlenül a tudomásulvétel kötelezettségétől -, hogy beszéljek erről a problémáról és hogy megértessem (vagy helyesebben fogalmazva: közelebb hozzam a problémát, emészthetőbbé tegyem mindenki számára), hogy a tejmentes diéta – vagy bármilyen más diéta, pl. gluténmentes, tojásmentes étrend – milyen kihívásokat állít azok elé, akik eszerint étkeznek azért, mert a szervezetük adverz módon reagál valamilyen összetevőre. Ez nemcsak a termékek összetevőinek folyamatos olvasását jelenti (és a tej esetében a kalcium pótlását), hanem azzal a társadalmi jelenséggel való szembesülést is, amit fent leírtam. Fontos jelezni, hogy szinte minden 3. étteremben van allergén étlap, így nem ez a legfőbb probléma. Olyan érzése van az embernek, most éppen nekem – a potenciális ételallergia pespektívájának felmerülésével -, hogy az emberek tudása és hozzáállása nem követi az ételallergiás termékek piacának villámsebességű bővülését. Az érintettség csökkenése vagy a diagnosztika fejlődésének hiánya nem magyarázza a jelenséget.”
