Az idei karácsony más lesz a Lencz család számára. Végre nem kell aggódniuk a menü miatt, még vendégségben sem. A 6 éves Kolos ugyanis, akinél korábban súlyos, anafilaxia kockázatával járó földimogyoró allergiát állapítottak meg, ehet mogyorót, legalábbis „nyomokbanos” ételeket biztosan. Hogyan lehetséges ez? A család, illetve Kolos hősiesen végigjárta a 22 hetes allergénspecifikus immunterápiát. Mi pedig, egész idő alatt nagyon szorítottunk nekik. A kezdetekről itt írtunk, a folytatásról pedig itt. Most pedig egy összegző beszélgetés miatt találkoztunk Lencz Adriennel, Kolos édesanyával.
AllerGéniusz Egyesület: Igazi pionírokként vágtatok bele a földimogyoró immunterápiába. El is telt a 22 hét... Minden rendben ment?
Lencz Adrienn: Igen, szerencsére minden úgy ment, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Végigmentünk az előírt dózisokon. Az adagokat kéthetente emelték a kórházban, ellenőrzött körülmények között. Kolos mind testileg, mind lelkileg jól bírta, nem lett rosszul egyszer sem. Így nem kellett megállni vagy lassítani, visszavenni az adagokból. Az utolsó állomás a 300 mg-os földimogyoró-fehérje mennyiség volt. Ezután, ahogy a terápia elején, a végén is sor került egy terheléses vizsgálatra. Ez abból állt, hogy a kezelőorvosunk, Dr. Balogh Ádám kiszámolta, hogy egy földimogyoróban mennyi fehérje van. És ez alapján Kolos először kapott fél szem, majd 20 perc múlva egy szem, újabb 20 perc elteltével kettő, majd négy szem mogyorót... Így jutottunk el az 1000 mg-ig, ami - mérettől függően - 5-7 szem földinek felel meg. Kolos jól bírta, nem mutatott reakciót. Ami óriási dolog, mert a terápia előtt már 152 mg-nál kezdődtek a tünetek. A klinikára most már nem kell bejárnunk, de áprilisig még ezt a napi 1000 mg-nyi mennyiséget kell elfogyasztania otthon. Eleinte nyers mogyorót evett, aztán sütibe sütöttem bele neki. De most már csak az M&M's drazsét hajlandó megenni. Mert az az igazság, hogy időközben Kolos kicsit megunta a mogyorót és azt mondja, nem igazán szereti az ízét. Májustól szerencsére már csak heti egyszer kell elfogyasztania ezt a mennyiséget.
AE: Mi tehát a végeredmény és hogyan tovább?
LA: A végeredmény az az, hogy most már bátran ehet „nyomokbanos” élelmiszereket, valamint ezt a napi 1000 mg fehérje mennyiséget, ami hat szem földimogyorónak felel meg. Elméletileg, ha ennél picit többet eszik, akkor sem lesz gond, de nagyobb mennyiséget vagy korlátlanul nem szabad fogyasztania földit. Az allergia ugyanis nem szűnt meg teljesen. Éppen ezért azt az tanácsot kaptuk, hogy a biztonság kedvéért, az adrenalin továbbra is legyen mindig a közelünkben. Összességében nagyon örülünk az eredményeknek. Most már nincs az az állandó stressz, aggodalom. Én amondó vagyok, hogy minden kihívás ellenére, a terápia maximálisan megérte.
AE: És hogyan érzi magát most a kis érintett, Kolos?
LA: Kolos jól van, ő is örül, de nincs annyira feldobódva, mint amennyire vártuk. A doktor úr ezért közbenjárt, hogy elmehessünk a kórház gyermekpszichológusához. Most fontos ugyanis, hogy Kolosban ne jelenjen meg a félelem, a szorongás amiatt, hogy ugyanazt fogja enni, amit mi. Az óvodában is áttérünk a normál menüsorra. A terápia alatt egyébként összebarátkoztunk a többi, hasonló cipőben járó családdal. A gyerekek is megszerették egymást. És az a tapasztalat, hogy náluk is, illetve másoknál is ugyanezekre kell odafigyelni, ugyanezekkel kell dolgozni.
AE: Nem győzőm hangsúlyozni, mennyire bátrak voltatok, vagytok! Mit tudsz arról, hogy mennyien érdeklődnek a terápia iránt?
LA: Én úgy tudom, hogy egyre több az érdeklődő és hogy a következő terápiákat tavasszal indítja a doktor úr. Egyébként, nekem is rendszeresen szoktak írni a közösségi médián keresztül. Az üzenetekre mindig válaszolok, szívesen segítek bárkinek. Én, tényleg mindenkit arra tudok csak bíztatni, hogy járjon utána dolognak és próbálja meg, mert az egész életük megváltozhat tőle. De, ami nagyon fontos, hogy a terápiához biztonságos környezetre, hozzáértő orvosi teamre van szükség.
AE: Köszönjük szépen! Gratulálunk nektek!